Röviden a keresőoptimalizálásról.
Mit is jelent ez és mióta él?
A keresőoptimalizálás tudománya valamikor 1991. táján született meg. Ekkor kezdett az internet a különböző kutatóintézeteken és állami intézményeken túl a háztartások számára is egyre inkább elérhetővé válni (kezdetben még csak a hírhedt dial-up, azaz betárcsázós internetkapcsolatok révén, amire bizonyára többen élénken emlékszünk még – Istenem, azok mennyire más idők voltak, és ha más nem, ebből a szempontból azért milyen jó is, hogy már túl vagyunk rajtuk!...).
És ahogy az internet fent említett elterjedésével az emberek tömegei számára rövid idő leforgása alatt azelőtt soha nem látott mértékben egyszerűvé vált az információ kimeríthetetlen tárházához való hozzáférés (azzal együtt, hogy a politikusaink, a média, a tudomány egyes ágainak szószólói – gondoljunk csak pl. a haditechnikára – és pl. egyes nagyvállalatok vezetői igen nagy előszeretettel hazudnak nekünk, és ezáltal sok dolog van, amivel kapcsolatban minden valószínűséggel félre vagyunk tájékoztatva, azaz – mondjuk ki – homályban élünk, azért egyáltalán nem üres szavak az, hogy az információ korát éljük, ráadásul az internet éppen az imént említett szempontokból egy rendkívül különleges, tulajdonképpen abszolút páratlan „hely” azáltal, hogy az őt vezérlő elvek között valamiért sokkal nagyobb arányban van jelen a másoknak való segítség, a másokkal való összetartozás vállalása, a puszta jóindulat – gondolok itt többek között a megszámlálhatatlan ingyenes szoftverre és az ingyen elérhető, minden hátsó szándéktól mentes információk végtelen óceánjára) – szóval ahogy az internet elterjedésével az emberek számára addig soha nem látott mértékben egyszerűvé vált az információszerzés, úgy vált ezzel párhuzamosan egyre nagyobb jelentőségűvé és ezzel együtt egy új, kezelésre szoruló problémává is ezen információ, azaz az interneten fellelhető tartalmak minőségének kérdése.
Az imént említett probléma lényege abban állt, hogy azok a korai, a mai állapotukhoz képest még kezdetlegesenk számító algoritmusok, amelyeket régebben használtak a keresőprogramok az organikus találati listák generálásához, nagyon könnyen kijátszhatók voltak, és mivel az internet a korral leginkább haladók számára egyre inkább a könnyű pénzszerzés egyik kedvelt helyszínévé vált, sokaknak érdekében is állt a kijátszás lehetőségével való visszaélés, szemben az internetezők érdekeinek szem előtt tartásával mint az internetet a kezdetekben túlnyomórészt jellemző, sőt, mondhatjuk, hogy vezérlő alapelvvel (arról nem is beszélve hogy az internet egész jelensége a létrejöttét is ennek az indíttatásnak köszönhette). A kijátszás módszere az volt, hogy a haszonleső oldalak népszerű és ezáltal az internetezőket odacsalogató, ám az általuk közölt tartalomhoz valójában nem kapcsolódó kulcsszavakat hintettek el közölt szövegeikben, miáltal a találati listákban jobb helyezésre tettek szert.
A fenti problémák orvoslásának céljából látott neki a Google-t megalkotó két stanfordi diák, Sergey Brin és Larry Page az ún. PageRank technológia kifejlesztésének, ami a kulcsszavak figyelésén túl az egyes weboldalak által közöl tartalmak minőségét is figyelembe veszi a találatok rangsorolásakor. Ők kifogásolták azt is, hogy a keresőprogramok túlnyomórészt a rajtuk keresztül reklámozók érdekeit képviselik, ami szintén sokszor a tartalom rovására ment.
- Sokan úgy tartják, hogy a keresőoptimalizálás alapjait a fent említett két fiatalember fektette le ezzel az új hozzáállással. Mindenesetre a 2000-es évek elején, amikor a Google egyeduralkodó pozícióra tett szert a világban, akkor már a fentieknek megfelelő irányelveket megvalósító algoritmusokat használt – csak ezek az algoritmusok ekkor még kiforratlanak voltak, és a hatásuk alig érződött, mert továbbra is könnyű volt őket kijátszani az új algoritmus lényegét képező, ún. visszamutató linkekkel való „ügyeskedés” (nagy mennyiségű „csali” link generálása) révén.
A Google 2003-tól elkezdte a kulcsszavakkal való visszaélések szankcionálását az internetezők érdekében. A dolog megtette a hatását. A keresőóriás 2005-ben eljutott odáig, hogy a Yahooval és az MSN-nel vállvetve felvette a harcot a visszamutató linkekkel való visszaélések ellen is. Később, még ugyanebben az évben, elindult a Google Analytics.
A 2009-es év nagy jelentőséggel bírt a keresőoptimalizálás történetében, mert ekkor robbant be a piacra erőszakos kampányával a Microsoft Bing nevű keresőprogramja, amely a Google-étől némileg eltérő elvek szerint rangsorolta az oldalakat, de a Google-t végül nem tudta megingatni pozíciójában.
Az ezután következő években a Google számos további felhasználóbarát fejlesztést eszközölt algoritmusában, aminek hatására a keresőprogramok jelentősége még tovább tágult, és a weboldalak és blogok üzemeltetőin túl a média a közösségi oldalak szakértői is beleevetették magukat a keresőoptimalizálás tudományába.
A visszaélésekre a leleményesek, amennyiben arcátlanok is, mindig találnak módot, a Google azonban a mai napig rendületlenül lépést tart velük, sőt, folyamatos előnyben van – ami talán nem is meglepő egy olyan cég esetében, amelynek szerverparkja egy egész szigetet foglal el, és amely utóbbinak áramellátásáról külön erőmű gondoskodik.
Utolsó kommentek